Otthon melege program – még lehet változás

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium április elején hirdette meg az Otthon Melege Program “Családi házak energia-megtakarítást eredményező korszerűsítésének,
felújításának támogatása alprogram”-ját. Ingyen nehéz részt venni a pályázaton, és elég szűk azok köre, akik csak egyféle beruházást hajthatnak végre.

Öt év után először került lakossági pályázatba a napelemes beruházás. Három különböző szintje van a pályázati intenzitásnak:

– 55 %-a, de maximum 2.500.000,- Ft, amennyiben a pályázó a hőszigeteléssel egyidejűleg egy további energiahatékonysági fejlesztést, és legalább egy megújuló energiát hasznosító rendszert épít ki;
– 50 %-a, de maximum 2.000.000,- Ft, amennyiben a pályázó hőszigetelést, és legalább egy megújuló energiát hasznosító rendszert épít ki;
– 45 %-a, de maximum 1.500.000,- Ft, amennyiben a pályázó egy energiahatékonysági fejlesztést és legalább egy megújuló energiát hasznosító rendszert épít ki;
– 40 %-a, de maximum 1.250.000,- Ft, amennyiben a pályázó egy típusú fejlesztést valósít meg (csaladihaz2016.nfsi.hu)

Ez utóbbi lenne elvileg alkalmas a nagy felfordulással nem járó, tiszta, gyors és a 40%-al már kecsegtetően gyorsan (4-5 év alatt, miközben a rendszer várható élettartama a 20 évet is meghaladja) megtérülő beruházás. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. 1996 előtt épült épületek pályázhatnak. A beruházást követően viszont az épülethatároló szerkezetek a pályázattal érintett épület energetikai jellemzőjének minden esetben teljesítenie kell a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 5. számú mellékletének I. – III. illetve az 1. számú melléklet IV. és V. pontjaiban foglalt követelményeit. Ez a követelményrendszer pedig igen szigorú, egy új épületnek is javára válna. Például a homlokzati falak hőátbocsátási tényezője maximum 0,24 W/m2K. Mindez azt jelenti, hogy jelenleg az pályázhat csak napelemes beruházásra, akinek a háza az elmúlt időszakban komoly szigetelési felújításon esett át.

Személyes érdeklődésemre válaszolva az illetékesek azt közölték, hogy a minisztérium elgondolkodik a fenti szigorú feltételek enyhítésén, úgyhogy érdemes még pár hetet várni.

Sajnos nulla forinttal nem lehet pályázni. A pályázathoz szükséges energetikai tanúsítvány az épületről a beruházás előtti, a tervezett, és a beruházás utáni állapotról. Ennek piaci ára valahol bruttó 90-100.000,-Ft körül mozog. És akkor még simán elbukhatjuk a pályázatot, hiszen nagyjából 2500 háztartásra futja az országos 5 milliárdos keretből. Persze, ha maradnak a szigorú feltételek, és kevesebben pályáznak, akkor nagyobb az esély. Meglátjuk!

Mindenesetre aki szeretne pályázni, annak – mint napelemes kivitelezők, és a többi kivitelezést fővállalkozásban lebonyolítók – szívesen segítünk. Kapcsolatot a honlapon található elérhetőségeken lehet felvenni.

Hogy szabaduljunk a párától – a szellőztetés macerája

Egyre jobb az épületek légtömörsége, azaz a nyílászárók tömítése egyre tökéletesebb, már nem fúj át a szél a házon. Viszont a levegő páratartó képessége bizony véges, a nedves lakás pedig sem az embernek, sem az épületszerkezeteknek, és különösen a határoló falaknak nem egészséges. Úgyhogy kénytelenek vagyunk egyre nagyobb hangsúlyt adni a szellőztetésre.

Egy rövid számítást végeztem. Vegyünk egy modern, nagyjából A+ kategóriás 110 nm-es lakást. Lakjon benne 5 ember. A szakirodalom szerint ha pl. emberre bontjuk le a szellőztetési szükségletet, akkor egy lakásban óránként 30m3 friss levegőre van szükség emberenként. 5 ember esetén ez 150 m3 óránként. Egy nap pedig 3600 m3.

Először is, miért indokolt a 30m3 személyenként? Ha csak a lélegzést nézzük, akkor elegendő lenne fél köbméter is óránként. Ugyanakkor csak mi emberek naponta legalább 1,5-2,5 liter vizet párologtatunk el (télen elsősorban a légzés során), és még a konyhából, fürdőszobából is jön egy öttagú családnál néhány liter. Téli hidegben, -1 fokos harmatpontú bejövő levegővel és a lakásban elviselhető szintű páratartalom mellett az átlagosan napi 1800m3 légcsere (átlagosan fél napos otthontartózkodással kalkulálva, ezért feleztem a napi 3600m3-t) 7,5 liter vizet tud kivinni a lakásból. Hőcsere nélkül, egyszerű elektromos fűtéssel számolva (egy ilyen háznál én ezt ajánlanám) a leghidegebb téli hónapban 15.000,-Ft-ba kerül a szükséges szellőztetés okozta hőveszteség. A többi, elsősorban határoló felületen jelentkező hőveszteséget kb. 30.000,-Ft-ból fűtenénk ki. Tehát a teljes fűtési költség harmada megy el a szellőztetés okozta veszteségre. Hőcserélést alkalmazva a szellőztetésben, a szellőztetési hőveszteségnek ugye maximum a fele spórolható meg. Passzív ház esetén tovább nő az arány, ezért alkalmaznak passzív házaknál teljesen hőcserélős-szellőztetés alapú fűtést. Bár meg kell jegyezni, hogy egy ilyen berendezés a hozzá tartozó csőrendszerek kiépítésével együtt igen drága mulatság, és mivel sok a mozgó alkatrész, ezért a meghibásodás sem kizárt.

Őszintén megvallva mindenképpen valamilyen passzív szellőztetést tudnék ajánlani, ahol a levegőbeömlők és a kivezetések jó geometriai megválasztásával spontán módon történik a légcsere úgy, hogy a beömlőkön manuálisan lehet szabályozni a beáramlást. Ezt esetleg egy egyszerűbb páratartalom érzékelővel lehetne szofisztikázni. Nagyon sok megoldás létezik a szellőztetésben, érdemes böngészni a netet. Különösen allergiások esetén szerencsés, ha a szellőzőrendszer cserélhető pollenszűrőt is tartalmaz. A szellőztetőrendszer végezze a szellőztetés nagy részét, az ablakoknak hagyjuk meg a fénybeáramlás és kilátás funkciót.

Az sem mindegy persze hogy honnan és mikor érkezik a levegő. Télen rövid nappalokkal számolhatunk, és minél enyhébb bejövő levegőre van szükségünk. Ez pedig akkor van, minél magasabban helyezkedik el a házon a beömlőnyílás. Nyáron a beömlőnyílás tájolása is fontos és az is, milyen azon az oldalon a kert talaj-növény minősége, mennyire van tőle a szomszéd ház. Csak egy tipp a rengeteg közül (háza, telke, lehetősége válogatja): a ház mellett minél nagyobb csupasz füves területet teszünk, az éjszakai hűvös annál jobban érvényesül. Nyilván ez különösen az északi oldalon lesz hatékony. Nyári, derült, szélcsendes éjszaka onnan kell ezerrel szellőztetni, és csodákat élünk át. Napközben pedig az árnyékolás legyen profi: mindig kívülről árnyékoljunk, még mielőtt bármennyi napfény áthaladna a nyílászárókon! No, de az árnyékolás már egy másik téma, amiről több ezer oldalt lehetne írni.

De még sem fejezném be teljesen. Nem hagyhatjuk ki, hogy van egy másik megoldás: csökkentsük a páratartalmat a lakásban valamilyen kondenzációs páraelvonással, és akkor jóval kevesebb légcserére lesz szükségünk, miközben még hő is szabadul fel. Ezt most nem fejteném ki bővebben, esetleg máskor.

Már nem meleg a padlófűtéses padló

Új építésű, hőszigetelt mai házaknál a tulajdonos azzal szembesül a tél beálltával, hogy a hőn áhított padlófűtés ellenére papucsot kell felvennie a hidegburkolaton való járáshoz. Nem működik a rendszer? Dehogynem!

A padlófűtéses rendszer több előnnyel és több hátránnyal bír. Az egyik örök előnye, hogy a fűtés nem vesz el helyet a légtérből, minden falszakaszhoz tehetünk bútorokat, szabadabb a szoba berendezése, nem kell kompromisszumokat kötni az esztétikában. És ott a nagy vágy, hogy télen is mezítláb lépegethessünk a járólapon. Régen így is volt. Egy mai szemmel rosszul szigetelt padlófűtéssel ellátott házban télen legalább 30 fokosnak kellett lennie a járólapnak ahhoz, hogy 20-22 fok legyen a szoba hőmérséklete. Kifejezetten melegnek éreztük a padlót, akár zokni nélkül is, és felmosás után villámgyors volt a száradás.

Egy mai, jól hőszigetelt ház esetén azonban télen elég, ha a hidegburkolat egy fokkal melegebb, mint a kívánt szobahőfok. A 21-23 fokos járólapot azonban kicsit hidegnek érezzük. Nem egyszer előfordul, hogy a tulajdonos meghibásodást emlegetve hívja fel a kivitelezőt, pedig semmi probléma. Egy komfortérzettel kevesebb, viszont cserébe az energiaszámla karcsúbbá vált.

A jól szigetelt házaknál már korábban is ajánlottam az elektromos fűtési rendszereket, amelyek kiépítése jóval olcsóbb a hagyományos vizes rendszereknél, élettartamuk nagyobb, karbantartási igényük szinte nulla. Kiváló megoldásokat találhatunk elektromos padlófűtésre is.

A padlófűtés esetén a hőszabályozás – legyen szó hagyományos vagy elektromos padlófűtésről – szükségszerűen pontatlanabb, mint fűtőtestek esetén. A hidegburkolat hőtároló képessége nagyságrendekkel nagyobb, mint a fűtőtestek hőkapacitása. Így a szabályozó rendszernek ismernie kellene pontosan a hőtároló közeg átlagos fajhőjét, tömegét, aktuális átlagos hőmérsékletét és a felszín hőleadó képességét. Például ha elkezdi a rendszer melegíteni a közeget, akkor sokkal előbb le kell kapcsolnia, mint amikor a termosztát érzékeli a kívánt levegő hőmérsékletet. És hogy mennyivel előbb, az az előző felsorolásban leírt paraméterek függvénye. Igazából ahány ház, ahány helyiség, annyi szabályozásra lenne szükség, ami egyedi programozást igényel. Minél nagyobb a fűtött közeg hőtároló képessége, annál nehezebb a szabályozás. Hogyan csökkentsük hőtároló közeg kapacitását? Erre padlófűtés esetén csak az elektromos megoldásoknál van lehetőség, mégpedig a helyes fűtési módszer megválasztásával. Melegburkolat alatt érdemes az úgynevezett infrafilmes megoldást választani, hidegburkolat alá pedig a fűtőkábel a legjobb tipp. Akit konkrétan érint, és kíváncsi a részletekre, az írjon gaborkanai@gmail.com mailre. Igyekszem válaszolni.

No most lélegezzen az a fal vagy sem?

A hőszigetelés a mai lakóházak építésének egyik legizgalmasabb pontja. Az energiaárak olyan szintre kerültek az új évezred első évtizedének végére, hogy minden építtető számára elsőrangú kérdéssé vált a kis energiaigény kialakítása. A különböző szigetelőanyagok igen eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, és különösen a homlokzati szigetelés esetében “vérre menő” viták alakultak ki, hogy melyiket érdemes használni.

A polisztirol szigetelés már sok évtizedes múltra tekint vissza. Hazánkban egy termék márkanevéről hungarocellként, a ragasztós-hálós polisztirol szigetelés pedig szintén egy termék nevéről dryvit szigetelésként került be a köztudatba. Még nevezték ilyen alapon nikecellnek is. Megmondom őszintén, nagyon nem szeretem az ilyen elnevezéseket, hogy a sarokcsiszoló helyett flexet, az ütvefúró helyett hiltit, a láncfűrész helyett stihlt, a polisztirol helyett hungarocellt vagy nikecellt vagy a polisztirolos rendszer helyett dryvitot mondunk. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy hozom a “mercédeszemet”, holott Opelem, Toyotám vagy BMW-m van. No, mindegy, túlteszem magam rajta, de én maradnék a polisztirol kifejezésnél. Szóval a polisztirol egyeduralkodó korszakában egyes lakások esetén voltak negatív hatások: penészesedés, illetve ha a szigetelés mellett a 80-as évektől egyre jobban elterjedt jó légzáró modern nyílászárókat is beszerelték, akkor pedig a növekvő belső páratartalom, elhasználódott levegő megjelenése. Ezután kezdtek elterjedni a szálasított anyagok (mint az üveg- és kőzetgyapot), és rögtön el is kezdődött a nagy vita.

A polisztirol köztudomásúlag rossz páraáteresztő képességgel rendelkezik, és sokan erre fogták a negatív jelenségeket. Ugyani a legtöbb hagyományos faltípus viszonylag jó páraáteresztő képességgel rendelkezik, amelyeket úgymond “becsomagoltak” párazáró szigeteléssel. Tehát a szálas anyagok kedvelői rögtön találtak egy fogást a polisztirolon. Igen ám, de gyorsan jött is a válasz, hogy egy lakás napi szükséges friss levegő igénye (a szabvány szerint személyenként naponta 650 köbméter) nagyságrendekkel több, mint ami a legjobb páraáteresztő fal képes “kiszellőztetni”. Tehát a friss levegő hiányát inkább az új nyílászárók beszerelése, mint a homlokzati párazáró szigetelés okozta. A szellőztetést tehát így is, úgy is meg kell oldani.

Akkor hát a páracsatát a polisztirol nyerte? Nem biztos. Ugyanis a falak szellőzése ha a belső tér levegője miatt nem is érdekes, annál fontosabb magának a falszerkezetnek. A falszerkezet vizesedése rontja a fal állagát, élettartamát rövidítheti. Van olyan faltípus, például a vályog, ahol a vizesedés végzetes lehet. Ott semmiképpen nem ajánlott párazáró szigetelést használni. Ugyanez a helyzet a hagyományos szarufás tetővel kapcsolatban: a szarufák között is nyílvánvalóan páraáteresztő szigetelésre van szükség. De ott én a zsugorodás miatt a kőzetgyapot helyett a lágyfarostot ajánlanám – ehhez azonban jobban ki kell nyitni a pénztárcánkat. Téglafal esetén viszont nagyon sok jó példát lehet látni a polisztirol helyes használatára. A páravándorlást már a belső falon jelentősen fékezhetjük párazáró festés használatával. Tudom, ez a “lélegző fal” híveinek szörnyen hangzik, de tapasztalatból látható, hogy nem rossz megoldás.

De ne ragadjunk le a páránál: a kőzetgyapot gyakorlatilag éghetetlen, szemben a polisztirollal. A kőzetgyapotnak sokkal jobb a hangszigetelése és a nagyobb fajhőnek köszönhetően a hőcsillapítása is.

Sokat fejlődött az elmúlt években a kőzetgyapot és az üveggyapot egyaránt: eleinte egy vizesedést visszafordíthatatlan zsugorodás követett, így a hőszigetelő képesség is maradandóan romlott. Ekkor csak födém szigetelésre használták. Most már olyan tartós formába öntik, amely elvileg tökéletesen alkalmas a homlokzati használathoz. Ebben azonban egy kicsit szkeptikus vagyok, a zsugorodás valamilyen mértékben elkerülhetetlen. A páraáteresztő homlokzati anyagok között például a lágyfarost esetében sokkal megbízhatóbb az alaktartás. A lágyfarost azonban nem éghetetlen, és jóval drágább. A piacon néhány éve megjelent egy olyan termék, amely éghetetlen, páraáteresztő, viszonylag jó a hőcsillapítása, talán a hangszigetelése egy kicsit rosszabb: ez az anyag a Xella multipora. Viszont a borsos ára miatt inkább csak olyan helyen ajánlják belső szigetelésnek, ahol nincs mód a homlokzatot vagy a födémet kívülről ill. felülről szigetelni.

A szigetelés technikába most már a falazóanyagok is bekapcsolódtak. A Xella cég Ytong  nevű termékcsaládja egy teljesen új techológiával tört be bő egy évtizede a piacra. Négy éve pedig a Wienerberger dobta piacra a porotherm K termékcsaládot, amely az ősi téglaanyagot a légcellák sokasításával és különleges elhelyezkedésével önálló hőszigetelő közeggé tette. Így egy biztosan tartós, éghetetlen, páraáteresztő anyagot hozott létre. Viszont felhívnám azoknak figyelmét, akik a klíma téglákkal építkeznek: a gépészet és villanyszerelés számára ne engedjék meg a bevéséseket, mert durva hőhidak jöhetnek ezáltal létre, hiszen magát a hőszigetelő anyagot vékonyítjuk ezáltal el. Valahogy meg kell oldani vésés nélkül, pl. a belső térből kell leválasztani esztétikusan területet a vezetékek, csövek számára. Emiatt sajnos elég macerás és kérdéses a falazóanyag hőszigetelésként való használata. A legjobb hőszigetelő téglából 30 cm annyi hőszigetelést biztosít, mint bármelyik közepes szigetelőanyagból 11 cm. Tehát elgondolkodtató…

Mindezekből a lényeg az, hogy ahány ház, annyi optimális megoldás. Vannak szigorúan betartandó dolgok, viszont az, hogy mennyire legyen jó a hangszigetelés, hőcsillapítás, vagy hogy pl. allergiás okok miatt a szálas anyagok tiltólistára kerülnek – az már egyedi kérdés. Még egy nagyon fontos dolog van, amiről nem beszéltünk, hogy hőhídmentes legyen a szigetelés, azaz hogy a geometriát is figyelembe véve egységes szigetelést építsünk ki. És ebbe beleértem a nyílászárók eltérő szigetelő képességét is, lásd előző bejegyzést.

Ha most, ebben a pillanatban kellene döntenem saját házam hőszigeteléséről, a következőt használnám: a homlokzatra a 30-as hagyományos porotherm (vagy ilyen típusú) téglára 12 cm grafitos polisztirolt tennék. A tetőtér beépítés miatt a szarufák közötti és szarufák feletti részen lágyfarostot használnék. És persze egyszerű, modern elektromos fűtést építenék ki főként falra szerelhető fűtőpanelekkel, valamint látványnak és biztonságnak egy darab fatüzelésű kályhát helyeznék a földszint egy központi helyére.

Az a fránya hőtárolás – nem hoz hasznot a panorámaablak

A téli napsütésben a faltól-falig érő üvegfelületek mögötti lakás fűtését órákra kikapcsolhatjuk, sőt még szellőztetni is kell a nagy meleg miatt. Mégsem biztos, hogy megéri a nagy ablakok beépítése – legalábbis a fűtési költségekre vonatkozóan.

A napelemes számításokból ismert PV GIS adatbázisból a minap kiszámoltam, hogy egy modern 3 rétegű ablak (Uf=0,5 W/m2K) esetén nyolcszor annyi energia érkezik a lakásba a napsütésből a téli hónapokban, mint amennyi veszteség abból adódik, hogy a jól szigetelt falfelületet (U=0,2 W/m2K) ablakkal váltottuk ki, feltéve ha a házban végig egyenletes, mondjuk 20 fokos hőmérséklet uralkodik.

Hurrá, akkor a házunk napos oldalára tegyünk egy nagy panorámaablakot? Sajnos, nem ilyen egyszerű a dolog. Egyrészt: decemberben és januárban hazánkban a nappali órák csupán 20%-ában, februárban pedig csupán 30%-ában süt a nap. Ekkor viszont olyannyira, hogy ennyi energiára nincs is szükségünk, ki kell engednünk a többlet-energiát, ha nem akarunk 40 fokot a lakásban. De kimegy az szellőztetés nélkül is, hiszen ahogyan melegszik a lakás, ahogy nő a hőmérséklet különbség a külső és belső levegő között, arányosa úgy nő az egész ház hőleadása. És bizony naplemente és napfelkelte között csak a nagy ablak negatív hatását érzékeljük: több a ház hőleadása, mintha a panorámaablak nagy részét a fal helyettesítené.

És akkor jönnek a napokig, akár másfél hétig tartó szürke, ködös, felhős időszakok, amikor energetikailag csak negatív szerepét “élvezzük” a nagy üvegfelületeknek.

Az átmeneti időszakban már jobb a helyzet, de akkor a fűtési költség is eleve jóval kisebb, azaz kevesebb a potenciálisan megspórolható energia.

Ezen kívül még probléma, hogy a legtöbb ház tájolását nem a fő égtájakhoz igazítjuk, hogy a tereptárgyak (örökzöldek, szomszéd ház stb.) árnyékolnak, hogy eleve a világos bútorokról és burkolatokról az ablakon keresztül sok energia távozik a visszavert, szórt és még mindig a látható tartományba tartozó sugárzásból.

Szóval, a panorámaablak arra való, hogy közelebb érezzük magunkhoz a kertet, úgy legyünk kint, hogy bent vagyunk, de semmiféleképpen nem nyerünk vele többlet energiát. Aki nem ragaszkodik az óriás nyílászárókhoz, az válassza azt a minimális méretet, amely által még elegendően fényes lesz a lakás. Ne felejtsük el azt sem, hogy látásunk logaritmikus. Ez azt jelenti, hogy a fényerő csökkenését-növekedését nem olyan intenzíven érzékeljük. Amikor nyáron a nap elé átmenetileg egy gomolyfelhő érkezik, a napsugárzás hirtelen negyedére, ötödére csökken, mégsem érezzük úgy, hogy leszállt az éj.

Még nagyon sok érdekes téma lesz, kérlek, nézzetek vissza később is!

Nem raknám az ablak alá a fűtőtestet

Vannak bevett folyamatok a fűtési rendszerek kialakításánál. Felmérjük a helyiségek hőigényét, kiválasztjuk a fűtési rendszer fajtáját, meghatározzuk a szobánkénti fűtőpanelok méretét. Aztán megtervezzük, hova kerüljenek a fűtőtestek, ha nem padlófűtésről van szó. Ne legyen útba, így hát kerüljön az ablak alá, majd növeli a komfortérzetet. Bár ezt ne tettük volna!

A hővezetés arányos a hőmérséklet gradiensével, azaz a legnagyobb hőváltozás irányában egységnyi hosszon vett hőmérséklet változással. Hogy hétköznapibbak legyünk: lakás esetén a belső és a külső hőmérséklet különbségével és a fal hőátbocsátási tényezőjével. Ahhoz, hogy egy szobát felfűtsünk mondjuk 20 fokra, vagy tartsuk ezt az értéket, egy modern fűtőtest közvetlen környezetéből 40-50 fokos levegő áramlik felfelé, sőt a sugárzási hő miatt a fűtőtest melletti fal felszíne 30-40 fokra melegszik fel. Ha ez a határoló falaknál történik, akkor a fűtőtest környezetében nulla fokos külső hőmérséklet esetén akár kétszer olyan gyors a hőcsere, mint a külső fal más részén. Mivel egy átlagos ablak hőszigetelése nagyjából két és félszer rosszabb a falszigetelésnél, ablakok alá helyezett fűtőtestekkel jelentős csapást mérünk a pénztárcánkra. Ezt még tetézhetjük azzal, ha a sötétítő függönyt a fűtőtest elé helyezzük.

Szóval, bármennyire is nem szokásos, ha van rá mód, a fűtőtesteket a válaszfalakra, vagy egyéb belső falra helyezzük el. Jelentősen spórolhatunk a fűtési költségeken. A padlófűtésnél ez a veszély nem fenyeget, van azonban egy fontos tényező, jelesül a hőmérsékleti tehetetlenség, ami miatt a padlófűtés az esetek nagy részében nagyobb fogyasztást eredményes a fenti tanácsokat figyelembe vett elhelyezésű fűtőpaneloknál. Hogy pontosan miként működik ez, és mi rá a megoldás, az majd egy későbbi bejegyzésbe kerül bele.

Ígértem, hogy néhány elektromos fűtési megoldást ajánlani fogok. Most elsősorban az elektromos fűtőpanelok terén mutatnám be egyik kedvencem, a norvég Adax termékeit. Több árkategória, magas minőség és megbízhatóság, hosszú élettartam. Hogy miben lehetne tökéletesíteni – az most itt nem kerül leírásra (de lehet). Aki nem ragaszkodik a padlófűtéshez, annak tökéletes elektromos fűtési megoldás. A termékskála megtalálható például itt.

Lesz még szó a következőkben a padlófűtésről takarékosság és szabályozhatóság terén. Arról is, hogy miként tűnt el a padlófűtés ideálja a javuló hőszigetelés hatására. Aztán izgalmas téma lesz a szigetelés megválasztása, lélegző kontra “becsomagolt” szigetelés, tények és vélemények. Majd a ház tájolásán keresztül kicsit át fogunk menni a ház környezetének mikroklimatikus hatásaira, megtudjuk, hogy csupán a ház és a kert okos tervezésével hogyan tegyük elviselhetőbbé a nyári hőhullámokat drága légkondicionálás nélkül. Szóval lesz itt még érdekesség. Érdemes visszanézni!

Megéri-e az elektromos fűtés?

Praktikusan mindig az adott energiahordozó egységnyi energiatartalomra vonatkoztatott árát nézzük meg. Ha csak ennyiből indulunk ki, azonnal lemondhatnánk az elektromos fűtési megoldásokról. Könnyen kiszámolható ugyanis, hogy lakossági szinten ugyanazért az energiatartalomért a villany esetében több mint háromszorosát kell fizetnünk, mint a földgáz esetén. Érdemes mégis az előbbivel foglalkoznunk? Nagyon is, csak olvassák tovább!

Egy átlagos, 110 nm-es, legalább 7 helyiséges ház esetén a legkézenfekvőbb gáz alapú fűtési megoldás egy hagyományos, vizes rendszerű központi fűtés. Bármennyire is modern a rendszerünk, nagy a kondenzációs kazán teljesítmény-rugalmassága, a vékony csövek miatt kevés a fűtőkörben lévő víz mennyisége, egyedi kör megy minden fűtőtestre – az egész rendszer több ponton szenved veszteségeket. Ennek részletezésébe hely miatt most nem mennék bele, a tapasztalatok azt mutatják, hogy végül is egy modern gázos alapú vizes központi rendszer egységnyi hőtermelése jutó energiaköltsége nagyjából fele a ma piacon lévő, egyszerű, nem hőszivattyús, nem vizes villamos fűtési rendszereknél. Nos, még mindig úgy tűnik, a gáz marad a befutó.

De közelítsük meg a beruházási költségek felől a kérdést. Maradjon a 110 nm-es családi ház. Míg a gázos központi fűtési rendszer kiépítése jelenlegi áron bruttó 2 millió forint körül van, a modern villamos fűtést kiépíthejük 350-700 ezer forint közötti összegért. Ez a falra szerelhető kis hőmérsékletű fűtőszálas norvég megoldásoktól kezdve a falra, plafonra szerelhető infrapanelokon át a hideg ill. melegburkolatok alá telepített elektromos padlófűtésekre egyaránt igaz.

És itt jön be a képbe a ház szigetelése. Ugyanis ha az a kérdés, hogy a téli átlagos fűtési számlánk 40 vagy 80 ezer forint legyen, akkor egyértelműen a gázos rendszert választanánk, hiszen néhány éven belül behozná a beruházási értékek közötti különbséget. De egy új vagy energetikailag felújított, jó szigetelésű ház esetén a havi 15 vagy 30 ezer forint között kell döntenünk. Ez is ugyanúgy kétszeres, de mégis éves szinten (ha nagyon durván fél éves, egyenletes fűtésről beszélünk) csak 90 ezer forint a gázos rendszer előnye. A kiépítések közötti másfél milliós különbséget viszont csak 16-17 év alatt hozná be. És ekkor még nem számoltunk a karbantartási költségekkel, amely az elektromosnál szinte nulla, a gázosnál évi néhány tízezer forint.

Akit pedig csakis a havi számla érdekel, az a különbözetből telepít egy 4 kWp teljesítményű hálózatra visszatápláló napelemes rendszer az ingatlanra, amely a féléves fűtési költségeket fedezi, tehát nem a kiadási oldalon, hanem az üzemeltetésin jelentkezik nála azonnal a különbség az elektromos rendszer javára.

A lényeg tehát a következő: milyen a ház szigetelése, mert ettől függ a döntésünk a fűtési rendszer megválasztásában. Egyáltalán, mit nevezünk jó szigetelésű háznak? Állajon itt egy példa: átlagos 30-38-as téglák mellett (nem a legjobban hőszigetelő, “k” jelű porotherm családjára gondolok) 12 cm-es grafitos polisztirol homlokzati szigetelés, legalább 20 cm minőségi kőzetgyapot födém ill. tetőszigetelés, 10 cm lépésálló polisztirol padlószigetelés, háromrétegű, max. 0,7-es U értékkel bíró nyílászárók, a nyílászárók homlokzati felületaránya 30%-nál kisebb. Egy új építésű ház esetében ezek a követelmények ma már nem tűnnek erőseknek, gyakran túl is teljesítik azokat, így egyre több helyen érdemes használni valamilyen modern elektromos fűtési rendszert.

A CSOK igénylésénél egyik lényeges kérdés, hogy a támogatással növelt összegből a nagycsaládosok meg tudják-e építeni a minimálisan nettó 90 nm-es házaikat. Ismerve a jelenlegi építési költségeket, sok családnak pont a fent említett másfél milliós megtakarítás fogja elérhetővé tenni a megvalósítást.

Milyen elektromos fűtési rendszert ajánlunk? Erre a következő bejegyzésben fogunk kitérni.